Egyre inkább elcsépeltek az autós üldözéses, drogfutáros filmek. Elég ha csak a legutóbbi Fast and Furious-re gondolunk. A cím alapján a Gyors meló (Go Fast) ugyanebbe a kategóriába sorolható, de szerencsére most a franciák (ismét) bebizonyították, hogy tudnak jó filmet csinálni és új értelmet adni ennek a műfajnak.

Rekordszámú, összesen hét magyar mozgóképet tűz műsorra idén az A-kategóriás montreali filmfesztivál, köztük lesz Tóth Barnabás játékfilmes bemutatkozása, a Rózsaszín sajt című romantikus vígjáték világpremierje, melyet itthon a Moziünnepen láthatunk először.

Továbbra is divatosak az olasz maffia filmek és szerencsére nem is szerepelnek rosszul a filmfesztiválokon. A Gomorra például sorra gyűjtötte be az Európai Filmakadémia díjait és Cannes-ban is elvitte a zsűri nagydíját. Még abban az évben egy másik olasz film kapta a zsűri különdíját Cannes-ban, ami csak most került a magyar mozikba. Ez az Il Divo.

A II. világháború idején játszódó film Tarantino talán eddig legjobban emészthető alkotása. A spagetti westernek ihlette filmben majdnem, annyira fröcsög a vér, mint a Kill Billben, viszont a háborús környezet valamilyen szinten ezt indokolttá is teszi.

Október 30-tól az egész világ (Magyarország október 28-tól) az első sorból csodálhatja meg Michael Jackson utolsó koncertjét: a Sony Pictures Entertainment és a Sony Music Entertainment gondozásában a This is it-et.

Hát megnéztem én is. Aztán hazajöttem és elővettem a könyvet, hogy én emlékszem-e rosszul vagy… Örök dilemma egy könyv megfilmesítésénél, hogy mennyire illik/kell ragaszkodni a leírt szöveghez. Mi az, amivel megrövidíthető, mi az, amit hozzá lehet adni, hogy – az én véleményem szerint - akár rövidítve avagy hosszabbítva a film megmaradjon a könyv esszenciájának.