Mi lenne ha fognánk egy James Bond filmet és átírnánk úgy, hogy az akció helyett inkább a művészfilm kategóriába sorolhatnánk. A csajos részeket természetesen meghagyva. Gondolom valami ilyesmi játszódhatott le Jim Jarmusch fejében is, amikor megírta Az irányítás határai című film forgatókönyvét.

Vakító fehérség, tiszta táj egy korántsem makulátlan bűnügy fényében, olyan amerikai módra.

Dickens klasszikusát már ezer feldolgozásban láthattuk. Sőt igazából, ha karácsony környékén meglátom a műsorújságban a Karácsonyi éneket, legszívesebben menekülnék. A Disney 3D-s verziójára viszont azt mondtam: Tegyünk egy próbát!

A tavasz virágzó mezőjével vagy a nyár napsütötte tengerpartjával? Az ember azt hiheti, hogy csak ezek az időszakok lehetnek egy romantikus szerelem helyszínei, de az ősz is rabul ejtheti az ember szívét ezernyi színével.

Lassan itt a 2012 és Roland Emmerich (Godzilla, A függetlenség napja, Csillagkapu) rendező időszerűnek látta megfilmesíteni mi történhet akkor ha beteljesül a jóslat és valóban elérkezik a világ vége.

Már a filmszemlén meg kellett volna néznünk Pater Sparrow 1-ét, de bevallom akkor egy kicsit elriadtunk tőle. Nem értettük ugyanis miért nyomják annyira egy külföldi rendező filmjét a Magyar Filmszemlén. Igaz, ma már szinte mindenki tudja hogy a név Verebes Zoltánt takarja, Verebes István fiát, aki külföldiesített nevével és filmével próbál magyar pénzből nemzetközi hírnevet szerezni.