Homályosak az emlékeim a Jancsi és Juliskáról. Gyerek fejjel nem igazán tudtam hova tenni, azon túl, hogy bebizonyosodott, nem minden öreg néni jóságos, és a hajlott hát, a bibircsók és a síron túli hang, azaz fülfájdító banyarikácsolás rossz előjelnek számítanak. Pedig az a sok-sok finomság!

Ez nem egy film címe... ez csak Renner "másodállása" vagy mondjuk úgy, hogy civil fogalakozása. Két film leforgatása közben/alatt/ után egy kis(?) plusz bevételi lehetőség....

„Ez a Bourne, nem az a Bourne, ez nem a mi Bourne-nk”-, de mégis nagyon ismerős, mert csak menekül és menekül, még a Nap is belefárad.

Bár a premiervetítések lezajlottak, a kritikusok, bloggerek és lelkes filmzabálók tollából kipattant beszámolók pedig már egy jó ideje ellepik a cyber teret, az elsöprő hullámnak koránt sincs vége.

Az van a Mission Impossible filmekkel, hogy szerintem a végtelenségig lehet készíteni őket, a történet mindig annyira önálló, hogy a folytatást szinte nem is hasonlítjuk egy előző részhez. Mondjuk én még mindig nem emésztettem meg, hogy hova tűnt a második részben feltűnt barátnője, de mindegy... Elöljáróban annyit, hogy nekem az első rész óta ez tetszett a legjobban.