A film témája egy olyan dolog, amit igazából a filmkészítők nem szívesen vesznek elő, főleg nem akkor, ha vígjátékot akarnak készíteni. (Bár hozzá kell tenni, hogy a Fifti-fifti ún. dramedy, azaz a dráma és a vígjátéka egyfajta elegye). A film egy betegség körül forog, méghozzá a rákról. Senki ne ijedjen meg ettől, mert én magam sem szeretek súlyos betegekről filmet nézni, de a Fifti-fiftit imádtam.

A filmet több kategóriában is jelölték Golden Globe díjra, és szinte biztos, hogy valamelyikben nyerni is fog, mert egyszerűen elképesztően jó film. Nem teszi nyomottá az, hogy a témája ennyire szomorú, elkeserítő. Sőt!
Mondjuk azt nem tudom, hogy magyarul miért ezt a címet adták neki, hiszen 1992-ben is volt egy kalandfilm, aminek ugyanez volt a címe, de a témája teljesen más volt. Nekem 2011-ben ez a film tetszett a legjobban, sosem gondoltam, hogy egyszer a valóságban történik meg a mesebeli egyik szemem sír, a másik nevet dolog... De most így volt. Nem fogok hazudni nyilván vannak részek, amikor az ember gyomra görcsbe rándul, vagy esetleg elmorzsol egy könnycseppet. Ez utóbbit egyébként a sírástól és a nevetéstől egyaránt meg lehet tenni ebben a 100 percben.

Adam (Joseph Gordon Lewitt) egy rutinvizsgálat során kapja az információt, hogy agydaganata van, a túlélési esély 50 százalék. Ahogyan a barátja, Kyle (Steh Rogen) ki is mondja ez nem is rossz arány, hiszen egy kaszinóban milyen jól jönne. Nos Kyle-nak ebben igaza van, de a kaszinóban az ember nem az életével játszik (jó esetben).
Főhősünk a diagnózisa után tipikus "hibát vét" a tagadás fázisába kerül. Úgy gondolja ez nem vele történik, ez inkább csak egy álom. Amikor már kezdi megemészteni, hogy talán mégis van ráció a doki diagnózisában akkor elhatározza, hogy nem csinál majd nagy ügyet belőle. Éli tovább az életét, ahogyan egy átlagos 27 évesnek kell: bulizik, csajozik, a barátjával lóg stb.

Én azt gondolom, hogy ezt a filmet le kellene játszani mindenkinek, aki valaha vagy esetleg most is bármilyen krónikus vagy hosszan tartó betegséggel küzd. Sőt! A hozzátartozóiknak, szeretteiknek, barátaiknak, családtagjainak kötelezővé is tenném. Ebből megtanulhatják, hogyan viselkedjenek. Hozzá tenném, hogy minden betegséggel küszködőnek receptre kellene felírni egy Kyle típusú barátot!
Adam és Kyle rengeteg időt töltenek együtt: bulizni járnak, kutyát sétáltatnak, hajat vágnak, csajoznak. Bármit megtesznek, ami (Talán mindkettőjük számára) figyelemelterelő lehet. Ez jól is van így. Nem keseregnek, hiszen annak nem is lenne értelme. Sőt talán úgy tűnhet, hogy Kyle nem is viseli szívén barátja sorsát, de higgyétek el ki fog derülni, hogy ez nem így van...

A baj csak az, hogy ez nem teljesen így működik. Sok minden múlik egy betegség kezelésében azon, hogy hogyan állunk hozzá, de nem minden a betegen múlik. Például Adam is szembesül a kemoterápia okozta hányingerrel, fáradtsággal, legyengüléssel. A barátnője, Ratchel (Bryce Dallas Howard) nagyon furcsán viselkedik miután kiderül Adam problémája. Elviszi őt a kemóra, de a kórházba nem kíséri be a rossz energiákra hivatkozva, ott felejti a kórházban stb. De a legdurvább, hogy megcsalja Adamet, Kyle pedig rajta kapja a lányt. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a nő egy szívtelen dög és most nem arról beszélek, hogy nem lehet elhagyni egy beteget, mert el lehet. Sőt! Azt gondolom, hogy ha valaki úgy érzi, hogy nem tudja végig csinálni, akkor inkább még az elején lépjen. Adam is felajánlja a lánynak a szakítást, de ő nem akarja, és ezek után csalja meg. hát mi ez ha nem szívtelenség?
Adam az orvosa, és az anyja tanácsára elmegy egy terapeutához is. Nem igazán hisz benne, de valami mégis odavezérli, talán a sors... Hiszen a pszichológus, akihez kerül, még csak doktorandusz és tulajdonképpen nagyon csinos is. Adamnek és Katherinnek (Anna Kendrick) az első perctől fogva sajátos a viszonya, és nem annyira meglepő módon egy idő után egymásba szeretnek.

A kemó nem segít Adam állapotán műtétre van szükség, de elég nagy az esély, hogy Adam nem éli túl. Nos ez az a film, ahol semmiképp nem szeretném lespoilerezni, hogy mi lesz a történet vége, mert egy dramedy kiszámíthatatlan ilyen szempontból...
A film kötelező darab mindenkinek, aki volt már valaha tartósan beteg, vagy esetleg van olyan hozzátartozója, ismerőse, aki beteg. Nem fogjátok megbánni, biztos vagyok benne!

9/10 pont

Fifti-fifti (50/50) amerikai vígjáték, 100 perc, 2011
Korhatár besorolás: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Rendezte: Jonathan Levine
Szereplők: Seth Gordon, Joseph Gordon-Levitt, Anna Kendrick, Bryce Dallas Howard