Egy tisztességes pápaválasztós film. Majdnem végig. Ugyanis sokan úgy fogják érezni a sztori utolsó csavarja után, hogy mégsem annyira tisztességes ez a film. Ennél konkrétabbat nem lehet mondani anélkül, hogy valamit el ne szpojlerezzünk a történetből.
Abból, ha egy - idealistán - jóléti államban élő ügyvéd afféle „svéd krimit” ír - és az idézőjel itt csont nélkül a műfajnak szóló elismerés -; abból nem következik, hogy anyagi gondjai vannak. Akkor sem, ha csak hazai pályán eddig 400 000 eladott példány jogdíját zsebelte be. A pénz mégis olyannyira kulcskérdésnek számít manapság, hogy a filmvásznon is megfog, sztoritól függetlenül. Az Instant dohányban ráadásul utóbbi is nagyon erős: csak a kokain, csak a reváns.
