Bátran merem mondani mindenkinek, hogy vagy a film megnézése előtt, vagy utána olvassa el az alapjául szolgáló könyvet Suzanne Collinstól, mert igazából fényévekkel jobban sikerült, mint a megfilmesítés.Sok minden nem derül ki egyáltalán vagy elég pontosan ahhoz, hogy érthetővé váljon minden kis részlet., ami azért volna fontos, mert a történet elég bonyolult, összetett világ ez.

Lezárult az utóbbi évek egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő film, a Twilight korszaka. Azt hiszem, hogy a siker egyik legnagyobb kulcsa, hogy elaglább annyi utálója van, mint amennyi rajongója. A sztori most természetesen ott folytatódik ahol az előző abba maradt, ám az meglepő (legalábbis számomra), hogy talán ez az epizód sikerült a legjobban (bár idén ez a film kapta a legtöbb Aranymálna díjat). Én a véleményemet a többi résszel összehasonlítva mondom, azokhoz képest ez egy izgalmasabb sztori, bár még mindig állítom, hogy jobb lett volna egyben hagyni a két epizódot. Kivételesen meg kell dicsérnem Kristen Stewart-ot, akinek arcán már legalább három-négy féle érzelem is leolvasható volt a közel két óra alatt, nála ez már hatalmas fejlődés.

A történet kb. ott folytatódik, ahol a negyedik rész abbamaradt, megspékelve egy kis dejavu érzéssel, hiszen Alice megint a földön fekve, az Umbrella egyik épületében tér magához. Ebből talán arra következtethetünk, hogy Paul W.S. Anderson, aki természetesen még mindig a film rendezője (na meg Milla Jovovich férje) kezd kifogyni az ötletekből, de az is lehet, hogy csak egy kis nosztalgiát akart belecsempészni. Nem tudom... Ahogyan azt sem, hogy hány bőrt lehet még lehúzni a Resident Evil sorozatról, ami lassan tényleggé azzá válik. A baj csak az, hogy egy egy epizód között egy-két év is eltelik.