Judd Apatow rendező mindig elég sajátosan (talán egy picit túl őszintén) beszél az emberi kapcsolatokról, vagy inkább azok negatívumairól, hátul ütőiről, tabukról. A két főszereplő Paul Rudd és Leslie Mann sem ismeretlen név, ráadásul a szarkasztikus humor nagyágyúi, ami ehhez a filmhez feltétlenül szükséges! Tanulságos és rendkívül őszinte, szókimondó vígjáték ez, amiből talán egy picit jobban megértjük mi magunk is a saját párunkat.

Homályosak az emlékeim a Jancsi és Juliskáról. Gyerek fejjel nem igazán tudtam hova tenni, azon túl, hogy bebizonyosodott, nem minden öreg néni jóságos, és a hajlott hát, a bibircsók és a síron túli hang, azaz fülfájdító banyarikácsolás rossz előjelnek számítanak. Pedig az a sok-sok finomság!

A „hisztéria” szó hallatán, bevallom, leginkább egy kétéves kisgyerek látványos földön való vergődése ugrik be, amint éppen annak ad erőteljes hangot, hogy ő sem tudja, mit akar, de azt nagyon. Az, hogy a szó leginkább a női idegrendszer egy nem túl környezetbarát megnyilvánulása, egyéb negatívumairól nem is szólva, már kevésbé jut eszembe, amióta szavazati joggal emancipált helyzetbe kerültem nőtársaimmal együtt.

Sacha Baron Cohen (Ali G, Borat és Brüno) ezúttal Aladeen admirális bőrébe bújva tér vissza a vászonra. Aki kedveli Cohen filmjeit, az most sem fog csalódni. Sacha ezúttal egy diktátor szerepében mutatkozik, egyszerre bemutatva egy diktatúra mindennapjait és tovább kritizálva Amerika "értékeit".