Régen láttam már ufós filmet, valahogy most nincs annyira divatban, mint mondjuk az E.T. után. Viszont a Paul készítői valószínűleg rengeteget megnézhettek, mert az összes létező műfaji klisét kifordították.

Két anya, két gyerek és a lehető legösszetartóbb család. De vajon mi történik, ha feltűnik a képben egy férfi is? Elárulom: fenekestül felfordul minden, és a gyerekek már nincsenek is olyan jól... Két fantasztikus színésznő és egy charme-os színész alkotnak szerelmi háromszöget. A kérdés csak az: van-e olyan erős házasság, amely kibír egy félrelépést.

Urlik 12 év börtönbüntetés után szabadlábra kerül. A jó 50-es bőrkabátos lófarkas rocker fizimiskával rendelkező férfi megpróbál új életet kezdeni, ám családja nem várja tárt karokkal.

Kicsit mindig félek, ha egy általam kedvelt filmnek elkészítik a folytatását. Ilyenkor mindig benne van a pakliban, hogy nem sikerül olyan jól. Szerencsére ez jól sült el!

Könnyen emészthető, vicces, néhol kicsit gusztustalan poénokkal tarkított átlagos amerikai vígjáték a rettentően megöregedett Owen Wilsonnal.
Ez így elsőre nem tűnik túl biztatónak, de sajnos ez az igazság. Bár tény, hogy nem is vártam ennél sokkal többet, szóval, ha kikapcsolódásra vágysz akkor jó választás ez a film! Elsőre kicsit furcsának találtam a magyar címet, még úgyis, hogy Elhajtási engedélynek olvastam jó ideig. A moziban szembesültem azzal, hogy Elhajlási engedélyről van szó, ami egyébként érthetővé válik a film folyamán.

Az első kockákban még ott a lerágott csont: sárga taxis jelenet az utcán; hányszor láttunk már ilyet! A következő száz perc viszont egészen más. Nem fog tetszeni, ha a szokásos Starbucks-píárt várod sportcsarnokos csókjelenettel. Sőt, ha nyálas romkomot akarsz, inkább csókolózz tovább! Ettől még igenis szerethető a NY I Love You. Csak nem annyira amerikai.