Olaszországban játszódik ez a néhol komikus néhol drámai jelenetekkel tarkított film. Egy hagyományokat tisztelő olasz tésztagyáros család mindennapjaiba kukkanthatunk bele. A film folyamán egyre több titokra derül fény, és kiderül, hogy a családban szinte mindenkinek vannak kisebb nagyobb titkai.

A New Yorkban játszódó 3 szereplős kamaradarab az élet teljesen hétköznapi dolgairól szól csak egy kicsit más megvilágításban. Egy fiú és egy lány találkozásáról, akik mégsem teljesen olyanok mint az átlag valamint egy anya és egy fiú kapcsolatáról.

Csalódtam ebben a filmben! De pozitívan! Egy átlagos amerikai tinimozit vártam, ehelyett egy jó vígjátékot kaptam és megszerettem egy fiatal színésznőt! Egy szexmentes film a szexről! Garantált másfél óra nevetés a zimankós hidegben. Megéri!

A külföldi mozik magyar címei ritkán jók; a Sejtcserés támadásé például pont nem az. (Még akkor sem, ha egy csöppet a 2001-es Fejcserés támadásra hajaz.)
Keveset mutat mindabból, ami a cukorba mártott, felszínesnek ható tartalom mögött van. Pedig ez most tényleg több egy szingli-sztoris vígjátéknál.

Nagy izgalommal ültem be a filmre, mert a szereposztás alapján fergeteges másfél órára számítottam. De tévedtem. A film teljesen átlagos, egyszer megnézhető akcióvígjáték.

Aki nem fogadja el a tényt, hogy a Madonna-féle fogsor (az első két fog közti pici réssel) igazi szexepil, sőt, nagyon szexi, az ne nézze meg a Szívrablókat. Ha valaki mégis így tesz, azt sem a főszereplő kissé vézna teste fogja transzba ejteni, annak ellenére, hogy ezt a karaktert a Lakótársat keresünk Romain Duris-je játssza. A Szívrablókban valami így is nagyon üt, úgyhogy ezt a filmet egyenesen tilos kihagyni – számomra az elmúlt napok egyik legnagyobb élménye volt.