Hol volt, hol nem volt… de érdekes még egyáltalán a történet?

A táj lenyűgöző, a sztori mégis elég kopár, olyan, mint a sivatag, ahol játszódik a történet. Nem az a film, amit újra és újra szívesen leülnék megnézni. Nekem elég unalmas volt és túl nyomasztó ahhoz, hogy megkedveljem.

Kevés film ér meg több részt. A kalóz történetekről azonban számtalan bőrt le lehet húzni, amivel az alkotók is tisztában vannak. A sorozat legújabb részére 4 évet kellett várni de nem hiába, ugyanis az Ismeretlen vizeken az utóbbi idők legizgalmasabb kalandfilmje.

A Jégkorszak második és harmadik részének rendezője ezúttal Rio de Janeiroba kalauzol minket, hogy nyomon kövessük két kihalófélben lévő papagáj kalandjait! Gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek egyaránt ajánlom. Humor, kaland, és happy end: minden megvan benne, ami egy jó animációs filmhez kell.

Gyakran csak étteremben vagy koncerten keressük az autentikusat, moziélményben nem annyira; és mióta hipermodern háromdimenziós-animációkkal próbálják legális filmfogyasztásra ösztönözni a nézőt - minőségibb képpel-hanggal, hogy csak szélesvásznon legyen élmény -, az ilyesmi gyakran nem is nagyon hatja meg. A Winter’s Bone az érzékeny kivételeknek szól: garantáltan megható mozi.

Régen láttam már ufós filmet, valahogy most nincs annyira divatban, mint mondjuk az E.T. után. Viszont a Paul készítői valószínűleg rengeteget megnézhettek, mert az összes létező műfaji klisét kifordították.

Szomjas György nemzedéke a kádári 70-es években el nem tudta képzelni, hogy egy diktatórikus rendszerben ki- és összeforrott barátságok húsz év múlva a vágyott demokratikus viszonyok közepette kapnak végzetes sebet. A történet persze nem tavaly kezdődött, de Szomjas egyik legújabb, Dumafilm című dokumentumfilmje a tavalyi parlamenti választások idején indul három férfi, Fábry Sándor, Dettre Gábor és Heller Gábor barátságával a középpontjában.