Azon gondolkoztam, mostanság milyen meggondolásból készítenek el egy ilyen témájú horrort. Vajon tényleg arra alapoznak, hogy vannak, akik még nem láttak – vagy nem eleget – ördögűzős filmet, és esetleg az 1973-as verzió is kimaradt életükből?

Őfelsége leghűségesebb titkosügynöke fél évszázaddal ezelőtt ezelőtt mutatkozott be először a filmvásznon, így a jubileum tiszteletére október 5-én nemzetközi Bond napot tartanak. Ian Fleming Bond-regényei nyomán 1962-ben, Albert R. Broccoli és Harry Saltzman gondozásában készült el az első film Sean Connery főszereplésével, a Dr. No. A 007-es története egyébként rekorder, a legrégebb óta futó filmszériának számít: az idén mozikba kerülő 007 – Skyfall a sorban a 23. Bond film.

Első szurkolói élményem a kérgesteknősök fajához kötődik. Gyerekkorom egyik kedvenc televíziós természetfilmje volt az, amelyik a teknősök tojáslerakását mutatta be, majd ahogyan az irdatlan óceán irányába kotornak a mini páncélosok, miközben a rájuk leselkedő veszélyekről a narrátor folyamatosan tájékoztat. Amikor pedig a sikeres vízbe érkezésüket látva a megkönnyebbüléstől boldogan sóhajtottam fel, akkor közölte velem a hang a tévéből, a tengert elérve kell csak igazán megküzdeniük a kicsiknek az életben maradásért. Puff neki!

Ez a film több tekintetben is egy érdekes keverék: múlt, jelen és jövő fut össze benne egyszerre modern és ugyanakkor nagyon klasszikus módon.

A Vadállatok könyvadaptáció egy lebilincselő thriller, rengeteg drámával megfűszerezve (dráma nélkül nincs is film).

Bepörögtél? Kapcsold le magad a környezetedről, húzz el egy csendes szigetre, töprengj, de az a legjobb, ha totál áramtalanítasz, mert már magadnak is sok vagy, és hidd el, a megoldás kulcsát ott érzed majd a tenyeredben! Ja, hogy azt már lenyúlta a legjobb barátod nővére? Hátha ő maga a kulcs?