A zene és a norvég tájképek mind ütős telitalálat: ez a film csöndes. Teret ad a hangoknak; a belső, amúgy hallhatatlan fajtáknak is. Sok humorral, de szókimondóan vezet be magányos, vagy épp hazug emberek konyháiba, hálószobáiba. A Happy happy esetében a hazugság nem bűn, mert rengeteget nevetünk rajta. Sírni pedig csak ott szabad, ahol senki se lát.

Azt gondolhatnánk, ilyen névvel, hogy Johnny English, valami nagyon angolosat kapunk. Pedig nem!

Az intelligens akciófilm egy kaszkadőrről, aki éjszakánként bűnözőknél sofőrködig. A Kill Billre és Jackie Brownra emlékeztető film idén elhozta Cannes-ból a legjobb rendezőnek járó díjat.

Ötödik alkalommal is kaszabolnak, bár most minden egyes vércsepp és csont 3D-ben repül. Másképpen nem is lehetett volna überelni az eddigi szériákat, de ez az utolsó darab meglepően jól sikerült. Talán csak azért, mert nagyon komolyan egyensúlyoz saját paródiája és a kasszasikerre való törekvés között, sőt. Véresen komolyan, és mi mást is várnánk tőle, ha nem ezt.

Ti, akik filmcím alapján ítéltek, s mondtok jót/rosszat a mozikapuk előtt, ez egyszer felejtsétek el e (jól bevált?) szelekciót! A hódkóros semmi olyat nem ad, amit a címe. Ez Jodie Foster  harmadik rendezése halálosan komoly atipikus fogásokkal, és maximum három snittel, ami vicces lehet. Az atipikusságra még a pompon-lány vagy a Today Show sem cáfol rá, pedig az mind eléggé amerikai. A cím - ami egy hódra utal, mert ezt jelenti az eredeti (The Beaver) is, - vitathatatlanul a filmhez tartozik, de mégis. Ez most sokkal jobb lett volna nélküle.

Amíg a várban a 20. Budavári Borfesztiválon francia borokat kóstolgatva, addig a budapesti Francia Intézetben két film kapcsán kerülhetünk közelebb a francia borászathoz.

Véget ért a 7. BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál, ahol idén 962 nevezésből 93 alkotás került a versenyprogramba, melyet az előzsűrit követően a helyszínen a közönséggel együtt tekintett meg az Országos Diákzsűri és a nemzetközi zsűri is, melynek tagjai voltak: Djinn Carrénard, fiatal francia filmrendező, Riina Mikkonen, a Tamperei fesztivál munkatársa, Miomir Rajcevic, a belgrádi Ifjúsági Média Központ igazgatója, Kocsis Ágnes, filmrendező és Wolfgang Leis, marketing szakember.