Hova tud vezetni egy nap? Akár húsz másikhoz, egy felszín alatt lapuló l’amour-hoz, néhány emlékezetes mosolyteli pillanathoz és sok-sok könnyhöz, vagy egy elnyújtott szerelmi ciklushoz.

A képet fentről készítették, nem éppen madártávlatból, mert elég jól láthatóan egy férfi az akkurátusan betekert és összekötözött holttestet a búzakalászok között egy piros autóhoz vonszolja. Harmonikus kompozíció, élénk, vidám színek. Csak azt a testet nem lehet feledni, akárcsak a film nyugtalanító végét.

Füleknek szól, amelyekben megmarad az a zene és szöveg a Radioheadtől. Szemeknek, amelyek emlékezni fognak arra az arcra. Így hat a Felperzselt föld: megvan benne minden, ami égetni képes. Csak úgy észrevétlenül beleégetni a nézőbe mindazt, amit másképp elmondani nem lehet, csak százharminc percben, mondjuk épp franciául.

A zenecsatornák rongyosra játszott klipjét juttatja eszembe, csak ez nem vicces. Arról a klipről van szó, amelyikben a szereplők egymást megfertőzve speciálisan ugrálnak, figuráznak a lábukkal, továbbadják a kórt, és ettől mindjárt világvége hangulat terem. David Mackenzie mozijában is adott a fertőzés, adott a világvége is,csak a túlélési stratégia más. Hétköznapi pár. Dejavu nagyon.

Tiszta, erős film az Ismeretlen föld című legújabb spanyol-francia-mexikói alkotás. Példát mutathatna a magyar filmkészítőknek is, hogyan idézzenek meg történelmi korokat úgy, hogy ne essenek bele a téma kínálta csapdákba, és a mű még a jelennek is tükröt tartson. Icíar Bollaín rendezőnő komoly vállalkozásában sikeresen kerülte el a hamis eszményítés örvényét és az érzelgős historizálás zátonyait a történelem és az emberi érzelmek mindig viharos vizein.

Pontosabban szeptember 28-án kezdődik és tart egészen október 9-ig. Ja, hogy London messze van? Ha jobban belegondolsz annyira nincs is, ráadásul a fesztivál szervezői a lehető legtöbb információval látnak el a “Surviving London” útmutatójukkal, hogy “túléld” ott-tartózkodásodat.