Kilenc évvel a kissé furcsán alakuló, de aztán jól elsülő esküvő után, és tizenhárom évvel az érettségi után, a régi jó barátok most osztálytalálkozóra készülnek. Ha lehet hinni a Facebook kiírásoknak, Twitter bejegyzéseknek (mert 2012-ben már ilyenek is vannak), akkor mindenki eljön az akkori végzős osztályból. És tényleg! A rendezők csokorba fogták az azóta kissé eltűnt színészeket és közel két óra erejéig visszaadták őket Nekünk. Én mindig félek az ilyen nagy visszatérésektől, vagy sokadik folytatásoktól, de végül egész jó élménnyel jöttem ki a moziból.

Tim Burton úgy látszik nagyon szeret Johnny Deppel forgatni, mert (oly sok közös munka után) legújabb rendezésében, az Éjsötét árnyékban is neki adta a főszerepet. Igaz, hogy ez egy vámpíros film, de nem a Twilight vagy Vámpírnaplók rajongóknak készül, bár az előzetesből úgy tűnik, hogy a klasszikus vámpírfilmektől is igencsak távol áll majd. A filmet Tim Burton és/vagy Johnny Depp rajongóinak ajánlom, vagy azoknak, akik szeretnének egy jó mozit megnézni. Érdekesség, hogy Burton 2012-ben két vámpír filmmel készül, hiszen Amerikában nyáron debütál, az Abraham Lincoln, a vámpírvadász is (nálunk előreláthatólag augusztusban kerül majd a hazai mozikba). Addig is itt van Nekünk az Éjsötét árnyék (Dark Shadows), ami már 2012 május elején a hazai mozik vásznára kerül.

Azt hiszem A tetovált lány előtt láttam anno ennek a filmnek az előzetesét, és akkor még bizakodtam abban, hogy ez egy jó mozi lesz. Az alaptörténet végülis izgalmas, a kivitelezés sem rossz. bár már nem újdonság, a szereplők közül ezelőtt senkit sem ismertem, és remélem, hogy ezután sem sűrűn találkozok velük... Ajánlani csak annak merném, akinek nincs jobb dolga annál, hogy közel másfél órát eltöltsön (megjegyzem sokkal többnek tűnt) egy vontatott és eléggé értelmetlen film megnézésével.

Eleinte a dózisra gyanakodtam. Nézem a Csempészek című akciófilmet, és érzem, már nem elég az X mennyiségű hulla, sem a golyó ütötte sebből kifröccsenő vér, sem a tisztes mennyiségű „fakkingolás”, ülök a moziban, és figyelem az adrenalin szintemet, de az valahogy egyáltalán nem akar emelkedni.

Dramaturgia és melodráma: általában ezek vonják el a figyelmet a lényegről. A lényeg pedig a halál. Nem mindig, de most nagyon. Rengetegen és gyorsan halnak meg a filmekben; anélkül, hogy a mozi megmutatná, hogy mit is jelent azoknak, akiket érint. Íme egy ritka kivétel. Járhatatlan út.

Szerintem az állatos filmekkel nem igazán lehet bakot lőni, mert mindig sikeresek lesznek. Főleg, ha a rendezőt úgy hívják, hogy Steven Spielberg. Mostanra már tudjuk, hogy a Hadak útján nem tudott egyetlen Oscar jelölést sem díjra váltani, de én azt gondolom, hogy így is megéri megnézni. Ám a lovak kedvelőinek, csak félve merem ajánlani, mert vannak benne elég megrázó jelentek!

A rendező, Martin Scorsese neve már igazából biztos sikert garantál, még akkor is, ha korábban nem igazán készített családi filmeket. Scorsese megint jött, látott és győzött, hogy egy ilyen közhellyel éljek. Ha nem is sikerült az Oscart elvinni, mint a legjobb rendező, vagy legjobb film, azért A lelményes Hugo így is sok díjat bezsebelt, és méltó ellenfele volt A némafilmesnek. Nem mellesleg pedig emléket állít egy igazi zseni előtt, aki nélkül talán ez a film sem készült volna el. Ő nem más, mint Georges Méliès.