Nagyon vártam már ennek a filmnek a premierjét, mert mindkét főszereplőt azaz Robert De Niro-t és Jason Statham-et is imádom. Viszont kíváncsi voltam, hogy férnek meg majd egymás mellett. Hiszen egyikőjük egy színész legenda, a másik pedig kb. 10 éve szerepel filmekben. De nagyon jól kiegészítették egymást, mintha mestert és tanítványát láthattuk volna. Kicsit olyan érzésem volt, mintha de Niro valamelyest át is adná a stafétát fiatalabb kollégájának.

Maga a történet izgalmas és a két főszereplő is jól el lett találva, ezek alapján akár jó film is lehetne a Lopott idő. Az a legnagyobb baj vele, hogy túlzásba viszik az idő fogalmával való közléseket. Próbálnak a szereplők szájába adni olyan közhelyeket, amik mind az idővel és annak múlásával kapcsolatosak, de ez kb. fél óra után elég idegesítő...

John Maddent nem izgatta, hogy legújabb filmjének címe, a kissé fantáziátlan Az adósság, manapság az egyik legrosszabbul hangzó szó a kontinensen. Azt viszont pontosan tudja, hogy ellene nem harcolni kell, hanem visszafizetni illik azt.

Be kell valljam, hogy ez volt az első film, amit Pedro Almodovartól láttam. Hiba volt, hogy eddig nem mélyültem el a munkásságában. Elképesztő! Az egész film elvarázsol, egyszerre drámai, rémisztő, elgondolkodtató, de mindenképpen maradandó élmény. Azt nem mondom, hogy havonta megnézném, mert nekem egy kicsit „durva”, de nagy valószínűséggel évekkel később is beszélni fog róla a filmes szakma. Banderas pedig kellemes meglepetés volt nekem!

Egy lelketlen(?) ügyvéd, korrupció, ártatlanság, bűntett, gyilkossági kísérlet, rengeteg pénz és egy gyönyörű autó: címszavakban összefoglalva, ez Az igazság ára. Bevallom, hogy eddig nem túl sok filmjét láttam, Matthew McConaugheynek, az Anyám nyakánban és a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alattban is inkább tűnt szépfiúnak, mint karakteres színésznek, de most más a helyzet. Végre egy új oldalát ismertem meg, ebben a fordulatos és drámai thrillerben. Ryan Philliperől már a Kegyetlen játékok óta gyanítottam, hogy jó színész lesz belőle, és most sem csalódtam benne!

Abból, ha egy - idealistán - jóléti államban élő ügyvéd afféle „svéd krimit” ír - és az idézőjel itt csont nélkül a műfajnak szóló elismerés -; abból nem következik, hogy anyagi gondjai vannak. Akkor sem, ha csak hazai pályán eddig 400 000 eladott példány jogdíját zsebelte be. A pénz mégis olyannyira kulcskérdésnek számít manapság, hogy a filmvásznon is megfog, sztoritól függetlenül. Az Instant dohányban ráadásul utóbbi is nagyon erős: csak a kokain, csak a reváns.