Az alkonyi fényektől elkomorult erdőben egy fiatal lány határozott léptekkel szeli az utat. Néha megáll, a térképén pirossal bejelölt rubrikák közül egyet besatíroz, majd megy tovább. Érezhetően nem kirándul. Lélek sehol, a lány egyedül van nagyon.

Szeretnek félni az emberek! Hiába tagadjuk, az élet monotóniájának egyik legjobb ellenszere az, ha fel-lejár bennünk a rettegés, és zöldülünk az adrenalin túltengéstől.

Mindenkiben van egy kis pszichiáter. Ahogy például akadhat egy csöpp szerelő, zenész, informatikus, vagy akár kritikus. Kérdés, milyen fokon van jelen ez az illetőben, és mennyire van reálisan tisztában saját szintjével és képességeivel, hozzáállásával, nézeteivel, egyszóval önmagával.

Nem hittem el, hogy tényleg csak annyi a sztori, hogy valaki kimászik egy szálloda ablakának peronjára és le akar ugrani, míg egy nyomozó megpróbálja erről lebeszélni. Jól tettem, mert ennél többről van szó, viszont ahhoz képest, hogy thriller elég kevés az izgalom, de annál több a kiszámítható dolog.... Ez nem feltétlenül jó kombináció.

Múlt héten nálunk is estartolt a legújabb kémfilm, amelyben a főszereplő nagyon nem hasonílt James Bond-hoz, Jason Bourne-hoz, vagy Ethan Hunt-hoz, de ezzel nincs is semm baj. Gary Oldman vastag keretes szemüvegében, ballonkabátjában remekül alakítja a fondorlatos, átverhetetlen nyugdíjas(?) ügynököt.