Mindenkiben van egy kis pszichiáter. Ahogy például akadhat egy csöpp szerelő, zenész, informatikus, vagy akár kritikus. Kérdés, milyen fokon van jelen ez az illetőben, és mennyire van reálisan tisztában saját szintjével és képességeivel, hozzáállásával, nézeteivel, egyszóval önmagával.

Nem hittem el, hogy tényleg csak annyi a sztori, hogy valaki kimászik egy szálloda ablakának peronjára és le akar ugrani, míg egy nyomozó megpróbálja erről lebeszélni. Jól tettem, mert ennél többről van szó, viszont ahhoz képest, hogy thriller elég kevés az izgalom, de annál több a kiszámítható dolog.... Ez nem feltétlenül jó kombináció.

Múlt héten nálunk is estartolt a legújabb kémfilm, amelyben a főszereplő nagyon nem hasonílt James Bond-hoz, Jason Bourne-hoz, vagy Ethan Hunt-hoz, de ezzel nincs is semm baj. Gary Oldman vastag keretes szemüvegében, ballonkabátjában remekül alakítja a fondorlatos, átverhetetlen nyugdíjas(?) ügynököt.

Azt hiszem, az ilyen esetekre szokták mondani, hogy nem indult tiszta lappal. Egyszerűen nem ment. Az alkotók már a kezdetektől fogva számíthattak erre, mégis belevágtak.

Nagyon vártam már ennek a filmnek a premierjét, mert mindkét főszereplőt azaz Robert De Niro-t és Jason Statham-et is imádom. Viszont kíváncsi voltam, hogy férnek meg majd egymás mellett. Hiszen egyikőjük egy színész legenda, a másik pedig kb. 10 éve szerepel filmekben. De nagyon jól kiegészítették egymást, mintha mestert és tanítványát láthattuk volna. Kicsit olyan érzésem volt, mintha de Niro valamelyest át is adná a stafétát fiatalabb kollégájának.