Régen láttam már ufós filmet, valahogy most nincs annyira divatban, mint mondjuk az E.T. után. Viszont a Paul készítői valószínűleg rengeteget megnézhettek, mert az összes létező műfaji klisét kifordították.

Szomjas György nemzedéke a kádári 70-es években el nem tudta képzelni, hogy egy diktatórikus rendszerben ki- és összeforrott barátságok húsz év múlva a vágyott demokratikus viszonyok közepette kapnak végzetes sebet. A történet persze nem tavaly kezdődött, de Szomjas egyik legújabb, Dumafilm című dokumentumfilmje a tavalyi parlamenti választások idején indul három férfi, Fábry Sándor, Dettre Gábor és Heller Gábor barátságával a középpontjában.

Cseh Tamás dalának híres Bereményi sora ugrott be az East side stories című film megtekintése után: ”maradunk itten, neve is van: Budapest.”. Bár jóval több melegség van a dal szövegében, mint ebben a négy részes filmben.

A Csicska című kisjátékfilm lett a kategória győztese május 8-án. Till Atilla munkáját benevezte a Cannes-i Filmfesztiválra, és a szervezők elfogadták azt, így indulni fog a filmvilág egyik legrangosabb megmérettetésén.

Kocsis Ágnes: Pál Adrienn

Írtam róla egy hosszabb kritikát, de aztán rájöttem, hogy már írtunk róla a cseppek.hu oldalain. Az a cikk 8/10-et adott neki az én 1/10-emmel szemben.

A filmről elég lesújtó a véleményem, a felénél kijöttem.

Miklauzic Bence: A zöld sárkány gyermekei

Így csak a filmekben mutatkoznak be. Az amerikai filmekben. Dyga Zsombor moziját nézve alig-alig jut eszembe, hogy itthon forgott.

Május 5-én kezdődött el az utolsó Magyar Filmszemle. Sorában a 42-dik, napjai számában négy napos. Tehát egyaránt üdvözlünk és búcsúztatunk valamit. A még mindig nagyon fiatalnak számító művészeti ágnak a közel fél évszázados rendszeres ünneplése komoly fegyvertény a hagyományokra kényesen ügyelők számára is. Mára kiderült, a ti hagyományotok, nem a mi hagyományunk.