Illusztris társaságban landolt a legújabb képregény adaptáció, az Amerika Kapitány. A comics figura társai között ott találjuk Supermant, Batmant, Spidermant. Ők mára a nézők szemében klasszikusokká váltak, Darkman talán nem annyira, de Ironman még viszonylag friss hajtása ennek a szórakoztató fantasztikus műfajnak.

Ragaszkodásra tanítani többféleképpen lehet, de talán fegyverekkel a legkönnyebb. A háborús igaz történettel többen is operáltak már a vásznon, de a Halál sugárút ebben újat tud: olyannyira az emberre koncentrál, hogy több közeli arcot éget az agyunkba, mint amennyi kistotált, és ez határozottan ütős manőver a kategóriában. Jogos az Arany Pálma jelölés, de sok a puskapor.

Vége a varázslógyerek filmjeinek! Megint a Roxfort-ba kalauzol minket a hetedik könyv kettészakított filmes verziója, egy utolsó, nagy leszámolás erejéig. A rend kedvéért: Voldemort (Ralph Fiennes) és Harry Potter (Daniel Radcliffe) szembeszállnak egymással, miután Ron (Rupert Grint) és Hermione (Emma Watson) segítségével a három barátnak sikerül elpusztítania Voldemort-ot, azaz lelkének minden maradványát. Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2. rész – rendezte David Yates.

Ciki lenne mindjárt anti-fesztiválozóként jegyezni az (első) Hegyalját, de ha egyszer. Tagadhatatlanul sosem voltam azelőtt, és tagadhatatlanul jó volt. Furmintfröccs, világzene, némi hullámos elektro; - meg headbangelés és progresszív metál is, ha csíped- . Hegyalja 2011.

Őszintén szólva jobbra számítottam, mikor beültem erre a filmre. Hiszen tudtam, hogy nők írták, és két női komika a főszereplő. A film mégis hol vicces, hol ellaposodik, hol pedig kicsit gusztustalanná válik. Mindenesetre, ha éppen olyan helyzetben vagy, mint Annie akkor tetszeni fog a Koszorúslányok. De, hogy milyen helyzetben is van Annie, azt mindjárt elmesélem.

A film alaptörténete jó lenne, de Kate Hudson botrányosan rossz színésznői képessége szinte nézhetetlenné teszi a filmet. Csak akkor nézd meg, ha már nagyon unatkozol, mert egy romantikus vígjátékhoz képest, nagyon kevés poén van benne...

Nem sok színész teheti meg, hogy 35 év kihagyás után térjen vissza a filmvászonra, de a csekély értelmű medvebocs, mit sem változott az elmúlt három évtizedben. Most is ugyanolyan vicces, és szeretnivaló, mint „fénykorában”. Tulajdonképpen ő az a sztár, aki sosem ment ki a divatból, és azt hiszem még jó néhány évig nem is fog.