Fausta édesanyjával él, aki már öreg és beteg. Csak énekelve hajlandó lányával kommunikálni. Ez kissé bizarr helyzet viszont ez alakítja ki Fausta különös világát és zenei fantáziáját.

Kezdenek elszaporodni az aktuális világrend kritikáit leíró filmek. Még tavaly nyáron láttam a Citromfát, ami az Izrael-Palesztin viszonnyal foglalkozott, előző héten pedig A hülyeség korát és most a Welcome-ot. Mindegyik film az aktuális problémákra hívja fel a figyelmet és sugallja a nézőben, hogy valami nincs rendjén.

Meglepő és elgondolkodtató, ha nem a film alaptörténetére koncentrálunk csupán, hanem kissé elvonatkoztatunk attól. Az ember időtlen idők óta várja azt az időpontot, amikor kapcsolatban tud lépni a földön kívüli világgal, kommunikálni tud vele, netán érti is a földönkívüliek mondanivalóját. De úgy látszik, hogy a 28 éve Dél-Afrikában landolt űrhajó nem igazán ad erre okot.