Nem igazán szeretem a II. világháborús filmeket. Valószínű, mert magát a háború ötletét ellenzem. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne készültek volna számomra is élvezhető jó filmek. A Kelly hősei vagy A halál 50 órája igazán izgalmasak. De mindegyik csak férfiakról szól. Elég ebből a diszkriminációból! Hol voltak ekkor a nők? A Kémnők című francia filmből ezt most megtudhatjuk.

Agybafőbe marketing, plusz még egyszer annyi öngerjesztő pletyka. Még kis hazánkban is infrakamerákkal szkennelik a nézőket, nehogy valaki egy véletlenül bekapcsolt mobiltelefonnal felvegye az egész filmet. Természetes, hogy a társadalom kivetettjeivé válunk, ha nem nézzük meg - ciki, hogy ilyen okok miatt mennek el ennyien az Angyalok és Démonokra.

Gérard Depardieu legújabb, klasszikus zsarufilmjét már több mozi a palettájára tűzte. A filmet megnézve nem lehet csak úgy egyszerűen elsiklani fölötte, hisz olyan, már-már közhelynek tűnő témát dolgoz fel, ami napjainkban igen aktuális. Egymást átszövő szálak, kusza kapcsolatok, érdekszférák ütközése, s természetesen mindez megfűszerezve némi szerelmi vonallal.