Meglepő és elgondolkodtató, ha nem a film alaptörténetére koncentrálunk csupán, hanem kissé elvonatkoztatunk attól. Az ember időtlen idők óta várja azt az időpontot, amikor kapcsolatban tud lépni a földön kívüli világgal, kommunikálni tud vele, netán érti is a földönkívüliek mondanivalóját. De úgy látszik, hogy a 28 éve Dél-Afrikában landolt űrhajó nem igazán ad erre okot.

Nyár óta várok erre a napra, hogy végre itthon is megnézhessem a Pixar legújabb alkotását a Fel!-t. Bár Cannesban ezt a filmet is bemutatták, mégis az idei fesztivál a Becstelen Brigantyk-tól volt hangos. Pedig ez is legalább olyan jó, de inkább jobb.

Egyre inkább elcsépeltek az autós üldözéses, drogfutáros filmek. Elég ha csak a legutóbbi Fast and Furious-re gondolunk. A cím alapján a Gyors meló (Go Fast) ugyanebbe a kategóriába sorolható, de szerencsére most a franciák (ismét) bebizonyították, hogy tudnak jó filmet csinálni és új értelmet adni ennek a műfajnak.

Továbbra is divatosak az olasz maffia filmek és szerencsére nem is szerepelnek rosszul a filmfesztiválokon. A Gomorra például sorra gyűjtötte be az Európai Filmakadémia díjait és Cannes-ban is elvitte a zsűri nagydíját. Még abban az évben egy másik olasz film kapta a zsűri különdíját Cannes-ban, ami csak most került a magyar mozikba. Ez az Il Divo.

Hát megnéztem én is. Aztán hazajöttem és elővettem a könyvet, hogy én emlékszem-e rosszul vagy… Örök dilemma egy könyv megfilmesítésénél, hogy mennyire illik/kell ragaszkodni a leírt szöveghez. Mi az, amivel megrövidíthető, mi az, amit hozzá lehet adni, hogy – az én véleményem szerint - akár rövidítve avagy hosszabbítva a film megmaradjon a könyv esszenciájának.

Oldalak