Sosem értettem, mi értelme van, annak ha egy filmet 100 féleképpen feldolgoznak. Főleg ha abból születtek már jó változatok, amiket már nehezen lehet felülmúlni. Talán ezért sem előzte meg akkora várakozás részemről az idei Cannes-i filmfesztivál nyitófilmjét a “legújabb” Robin Hoodot.

Az 1974-es sivatagi show óta tudjuk, hogy az egész estés filmeknek van helye a mozivásznon. A különböző tudományos csatornánk megjelenése óta már kevésbé számít különlegesnek egy-egy természetfilm felbukkanása, ám egy óriási mozivásznon végignézni egy ilyen alkotást még mindig nagy élmény.

Idén már láthattunk egy apokalipszis filmet, a 2012-őt mely a vízözön és a maják naptárának misztikumán alapul. Most Az úttal egy újabb feldogozást láthatunk, ami egy sokkal sötétebb és komorabb jövőt vetít elénk.

Mostanában felkapott téma a bio és az öko. Vannak fanatikus bio-k és vegák, nekik szerintem kevés újat mond egy ez a film, csak megerősíti őket meggyőződésükben. Vannak azonban, akik a szó hallatán már menekülnek, mert egyáltalán nem akarnak tudomást venni róla, vagy egyáltalán nincsenek annak tudatában, milyen hátrányokkal jár, ha nem vigyázunk környezetünkre, vagy nem figyelünk arra mit is eszünk meg. Azt hiszem ez a film elsősorban nekik szól.

Oldalak