Sokáig nem lehetett tudni, miről fog szólni az új Top Gun, hiszen a hidegháborúnak már vége, nem lehet egy látványos repülős filmben szovjet vadászbombázókkal szívózni a Csendes-óceán felett. A stúdió sokáig egy mukkot nem szólt arról, hogy több mint 30 évvel az eredeti Top Gun után mi újat lehet mondani.
A második részek és könyv-adaptációk kegyetlen tanulságai - miszerint mindig az első a legjobb, és a vásznon lehetetlen több száz oldalnyi akciót hozni - a Stieg Larsson-trilógia várva várt utolsó részében is igazolódni látszanak. Már az első kettőben is nehéz volt elfogadni, hogy a skandináv paradicsomok egyikében történik mindaz, ami. Ez csak hozzáad az élvezeti értékhez, sőt, a megoldáshoz is: mert emberi és szervezeti szinten is megmutatkozik, hogy olykor sem igazság, sem irgalom nem létezik; semmi sincs, csak a reváns.
