A legtöbb és a legjobb, amit tehetünk Mathieu Amalric Turné című az idén Cannes-ban díjazott alkotását nézve, hogy belefeledkezünk a voyeur szerepébe, és élvezzük az élet egyszerű illetve annak tűnő pillanatait, legyen az két gyermek kíváncsi tekintete, vagy egy kacagás dallama, amely olyan mélyről jön, hogy beleszédülnénk mélysége láttán, vagy egy beragasztózott női mellbimbó, mely flitterére vár.

Veronique és Jean szerelmesek. A baj „csak” az, hogy a férfi nős, és van egy fia! Vajon mit választ Jean? A szerelmet vagy a családját?

2010. szeptember 2-án mutatják be a Mese a szerelemről című francia filmdrámát. Az eredeti címe mindössze annyi, hogy Mademoiselle Chambon. Így nem igazán értem, honnan jön a Mese a szerelemről cím. Mert az igaz, hogy a szerelemről szól a film, de semmi meseszerű nincs benne. Sőt!

Bárhol, bármelyik tíz perc után. Állítsd meg a filmet és kérdezd meg a közönséget, hogy szerintük most mi következik! A választ mindenki elhibázná, és ez a lényeg. Valóban. A vásznon két sztori fut: az egyik a hivatalos, a másik mögötte van. A néző gyakran csak bizonytalanná válik, máskor meg nem hisz a szemének. Angelina Jolie-nak se nagyon. Mert nem tud. Mert nem lehet.