Néha a filmforgalmazók és a tévétársaságok tudatosan úgy időzítik, hogy a filmes megjelenések kapcsolódjanak a moziban játszódó filmekhez. Már megszoktuk, ha Harry Potter megy a moziban, akkor egy korábbi részt is láthatunk a tévében. A Streetdance 3D esetében nem vagyok biztos abban, hogy tudatosan most adják a „Streetdance - Step Up 2. „-őt, mert nagyjából ugyanazt az élményt adja 3D nélkül mint, a most játszott film.

Évente legalább egy csajozós tinifilm megjelenik a mozikban, melyek valamilyen szinten mindig is az Amerikai pite sikerére vágynak. Sokuk sajnos közelébe se ér a klasszikusnak, bár egyesek új ötletekkel megközelítik, ilyen a Superbad is. A "Túl jó nő a csajom" is valami új körítéssel szeretné bemutatni, milyen egy átlagos srácnak leakasztani egy (jó) nőt.

Sosem értettem, mi értelme van, annak ha egy filmet 100 féleképpen feldolgoznak. Főleg ha abból születtek már jó változatok, amiket már nehezen lehet felülmúlni. Talán ezért sem előzte meg akkora várakozás részemről az idei Cannes-i filmfesztivál nyitófilmjét a “legújabb” Robin Hoodot.

Az 1974-es sivatagi show óta tudjuk, hogy az egész estés filmeknek van helye a mozivásznon. A különböző tudományos csatornánk megjelenése óta már kevésbé számít különlegesnek egy-egy természetfilm felbukkanása, ám egy óriási mozivásznon végignézni egy ilyen alkotást még mindig nagy élmény.

Mostanában felkapott téma a bio és az öko. Vannak fanatikus bio-k és vegák, nekik szerintem kevés újat mond egy ez a film, csak megerősíti őket meggyőződésükben. Vannak azonban, akik a szó hallatán már menekülnek, mert egyáltalán nem akarnak tudomást venni róla, vagy egyáltalán nincsenek annak tudatában, milyen hátrányokkal jár, ha nem vigyázunk környezetünkre, vagy nem figyelünk arra mit is eszünk meg. Azt hiszem ez a film elsősorban nekik szól.

Oldalak