„Io sono l’amore”- hangzik az olasz film eredeti címe. Az olasz és a magyar cím is igencsak felületesnek tűnik a film történetében lezajlott mély drámához képest. Végül ez a fölöttébb lakonikus megállapítás visszaköszön a film, ha lehet ilyet mondani, végső csúcspontján.

Mindig érdekes ha egy színész rendezőként kezdd el dolgozni. Főleg, ha önmagát is rendezi a filmben. Ben Affleck is így tesz a Tolvajok városában! Nem mondom, hogy sikertelenül, de...

A gyerekek hisznek a csodákban, a Mikulásban, a Jézuskában stb. A felnőttek már nem. Elfelejtik, hogyan kell! Ez baj. A Lourdes arra tanít, hogy csodák márpedig vannak! Kérdés, hogy ezt ki, hogyan éli meg...

A háború női szemmel teljesen más, mint a frontvonalban. De legalább annyi veszéllyel jár egy háborús országban élni, mint harcolni egy katonának.
A Nők férfiak nélkül az 50-es évek Iránját mutatja be. De nem háborús film. Négy nő életén keresztül mutatja be az ország „korlátait”. Szabályok kötik a nőket. Szinte mindenre van szabály: hogyan öltözködjenek, viselkedjenek, hova mehetnek stb. A szabadsághoz nincs joguk semmilyen formában. Én bevallom, nem tudnék és nem is akarnék így élni. Felfoghatatlan…

Két karrierista szülő, egy aranyos hétéves, egy dadus, két „árva” gyerek és egy titkos kaland. Címszavakban így lehet összefoglalni a Mamut című filmet.

Szeptember 9-én mutatják be a Mamut című svéd-dán-német drámát. Megható, érzelmekben gazdag, de nem mézesmázos, csöpögős. A történet hétköznapi, teljesen reális. Van egy házaspár. Leo (Gael Garcia Bernal) és Ellen (Michelle Willimas) akik boldogok együtt, szép házban élnek, van egy kislányuk is, Jackie (Sophie Nyweide).

Művészfilm. Szoktuk mondani, amikor egy film nem hétköznapi, nem egy Hollywoodi szuperprodukció. A Semmit magamról című film abszolút ebbe a kategóriába tartozik.