Szerintem az állatos filmekkel nem igazán lehet bakot lőni, mert mindig sikeresek lesznek. Főleg, ha a rendezőt úgy hívják, hogy Steven Spielberg. Mostanra már tudjuk, hogy a Hadak útján nem tudott egyetlen Oscar jelölést sem díjra váltani, de én azt gondolom, hogy így is megéri megnézni. Ám a lovak kedvelőinek, csak félve merem ajánlani, mert vannak benne elég megrázó jelentek!

Szüntelenül azt érezte, hogy senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc; - ezt írja Szabó Magda annak a művének egy lapján, ami ma már harmincnégy nációt ríkat-mosolyogtat a saját nyelvén. A regényből készült Szabó István-film hasonlóképpen üt: szívet és hasizmot ér. És biztosan majdnem mindenkit érdekel.

A filmtörténeti névvel rendelkező Steve McQeen egy tehetségről tanúskodó, érzékeny munkával állt elő. A szégyentelen című angol film témaválasztása első pillanatra zavarba ejtő, de mint minden jó mű, ez is sikeresen lép túl saját árnyékán, történetesen a pornográfiába fulladó szentimentalizmuson.

Emlékek. Sok van belőlük. Azok a pillanatok, amikre visszatudunk gondolni, amikor éppen szomorúak vagyunk. Vagy azok a negatív élmények, amikből tanulhatunk. De mi van akkor, ha egyik pillanatról a másikra elveszítjük őket? Ritkán mondok ilyet, de most azt kell, hogy javasoljam, hogy fogjuk kézen a barátnőnket és irány a mozi! Igazi csajos film, amit szigorúan csak papírzsepi és csoki társaságában érdemes fogyasztani, de megéri!

Mint a fekete szemeteszsákok zörgése,amikbe elpakolják az életeket: onnan kezdődnek az emlékek. A memória csodálatos hatalma fog kézen, és visz magával: szigorúan a thatcher-i szemszögből. Nincs is más nő az egész Alsóházban, csak ő. Ilyen a megbocsátható emlékezet, és ilyen film A Vaslady.