Gyakran csak étteremben vagy koncerten keressük az autentikusat, moziélményben nem annyira; és mióta hipermodern háromdimenziós-animációkkal próbálják legális filmfogyasztásra ösztönözni a nézőt - minőségibb képpel-hanggal, hogy csak szélesvásznon legyen élmény -, az ilyesmi gyakran nem is nagyon hatja meg. A Winter’s Bone az érzékeny kivételeknek szól: garantáltan megható mozi.

Pusztán azért, mert kamaszként nem értenek meg. Nem tetszik a hajad színe, vagy ahogy a szemed csillog. Szűk az élettered, nem volt gyerekszobád és csak egy barátod van, hát elég ennyi? Elég indok arra, hogy borotvát és puskát ragadj? Véget vess mindennek, ami más? A huszonnyolc éves rendező szerint elég. Romain Gavras fiatal és francia. Más mentsége nincs.

Vajon meddig tart a testvéri szeretet? Hol húzódik meg az őrület határa? Ezekre a kérdésekre keresi a film a választ. Az biztos, hogy ez volt a legkülönlegesebb film, azok közül, amiket megnéztem a Titanic Filmfesztiválon. Több szempontból is pozitívan csalódtam pl. Diane Krueger egy teljesen új oldalát mutatja meg, a számomra eddig nem túl ismert Ludvine Sagnier pedig elképesztő színészi teljesítményt nyújt. Könnyedén játssza el a mezítlábas, fűben guruló, a természettel szinte eggyé váló fiatal lányt. Fergeteges film!

Ha valaki azt gondolná, hogy az összes svéd dúsgazdag és magas életszínvonalon él, hát csalódást kell okoznom.

Egy apa egyedül neveli lányát Kanadában. A kislány 12 éves, de apja döntésére nem járhat iskolába mert a férfi félti az idegenektől.

A Titanic Filmfesztiválon láttam ezt a cseh-szlovák filmdrámát, melyben a kisvárosi életből való kijutás vágya és az atyai szigor találkozása jelenik meg. Nagyon érzelemdús, ám eléggé felkavaró és szívszorongató film a reménytelenségről, a kiábrándultságról, a tehetetlenségről. A női főszereplő egy magyar színésznő Bárdos Judit.

A magyar filmszakma legújabb, robbanásig feszült helyzetében A zöld sárkány olyan folt, ami minden hitetlennek hihető bizonyíték. Bizonyíték arra, hogy még érdemes magyar filmet csinálni.