Az alapötlet jó. Az eszközök is, mert írni kell,ami képlékeny dolog, de a cél érdekében úgy tűnik, bárki képes rá. A cél pedig? Most egy nő kegyei. Mindig más nőé, más aspektusból. Igazi félreértéses vígjáték ez, ráadásul a javából, de nem győzött meg a színészi játék. Akkor sem, ha ezt a színészt Audrey Tatou-nak hívják.

Pusztán azért, mert kamaszként nem értenek meg. Nem tetszik a hajad színe, vagy ahogy a szemed csillog. Szűk az élettered, nem volt gyerekszobád és csak egy barátod van, hát elég ennyi? Elég indok arra, hogy borotvát és puskát ragadj? Véget vess mindennek, ami más? A huszonnyolc éves rendező szerint elég. Romain Gavras fiatal és francia. Más mentsége nincs.

A legjobb női alakításért Cannes-ban díjazott Juliette Binoche most hosszú hajú galériatulajdonost játszik, akit szorít a melltartópánt, és aki régimódira rúzsozza magát. Ha Binoche tetszett a Csokoládéban, akkor itt lehet, hogy nem fog; de akad még egy angol író is, aki legalább akkora fegyvertény.

Aki nem fogadja el a tényt, hogy a Madonna-féle fogsor (az első két fog közti pici réssel) igazi szexepil, sőt, nagyon szexi, az ne nézze meg a Szívrablókat. Ha valaki mégis így tesz, azt sem a főszereplő kissé vézna teste fogja transzba ejteni, annak ellenére, hogy ezt a karaktert a Lakótársat keresünk Romain Duris-je játssza. A Szívrablókban valami így is nagyon üt, úgyhogy ezt a filmet egyenesen tilos kihagyni – számomra az elmúlt napok egyik legnagyobb élménye volt.

Veronique és Jean szerelmesek. A baj „csak” az, hogy a férfi nős, és van egy fia! Vajon mit választ Jean? A szerelmet vagy a családját?

2010. szeptember 2-án mutatják be a Mese a szerelemről című francia filmdrámát. Az eredeti címe mindössze annyi, hogy Mademoiselle Chambon. Így nem igazán értem, honnan jön a Mese a szerelemről cím. Mert az igaz, hogy a szerelemről szól a film, de semmi meseszerű nincs benne. Sőt!

Te mit tennél, ha egy férfi üldözne a szerelmével, miközben te egy lánnyal élsz se veled se nélküled kapcsolatban?
Augusztus 26-án mutatják be Magyarországon ezt a francia drámát, a Hajszát! A film már 2009-ben elkészült, és most végre a hazai közönség is megnézheti! Én vegyes érzelmekkel távoztam a vetítésről, mert a sztori nagyon lehangoló!