Szeretem, ha tele van a terem egy-egy előadás alkalmából. Így aztán nagyon jó érzés volt látni, hogy milyen sokan vagyunk a filmbemutatón. Most azt kérdezném, hogy ki hogy szeret filmet nézni, ha az valakiről, valamiről szól? Előtte már tájékozódik, vagy várja, hogy mi lesz? Hát én néha így, néha úgy.

Ritkaság az olyan háborús témájú film, amelynek nem kiszámítható minden jelenete, nem túl brutális vagy éppen nem úszik a nyáltól. Féltem, hogy a Testvérek is csupán rág még párat egy már így is agyonrágott csonton. Meglepődtem.

Minden kornak megvannak a nagy emberei, a XX. század egyik nagy embere Claude Lévi-Strauss. Egy évszázadnyit élt, 1908-2009 között a belgiumi születésű francia szociológus, etnológus és antropológus,

Rohanunk. Lemaradunk – vagy legalábbis ettől félünk. De azért néha-néha érdemes visszanézni is. Kaptam egy filmet DVD-én, nézzem meg – ez most a hangulatomnak való: nem fantázia, nem horror, és a vége happy end.

Nem tudományos mű, két ember gondolatai a „honnan, hová, hogyan és miért” kérdésekről. Persze, egyikőjük sem tagadhatja meg önmagát: így Csányi Vilmos etológusként, Lukács Béla fizikusként megszerzett ismeretanyagain szűri át a külvilág információit és alakítja ki a saját véleményét.

A könyvet melegen ajánlom olyan fiataloknak, akiket vonz ez a pálya, mármint az államigazgatás ezen belül is főnöki titkársági munka. Az írások remekül érzékeltetik az államigazgatás gépezetének működését, a munkahely légkörét.

"Nagyon-nagyon kevesen vannak azok, akik egyszerűen csak tanúk, és elmondhatnak egy történetet: én ezt láttam. Ezt hallottam, így volt.” Lénárd Sándor ezen kevesek közé tartozik, elolvashatod 1938 és 1943-ra datált történeteit...