Csütörtökön kezdődik az öt kontinens kortárs filmművészetének felfedezésre invitáló nagyszabású „World Film” fesztivál Montrealban. Az Észak-Amerika kulturális fellegvárában megrendezett filmverseny a produceri szövetség (FIAPF) által A-kategóriásnak minősített 13 nemzetközi filmfesztivál egyike.

Aki nem fogadja el a tényt, hogy a Madonna-féle fogsor (az első két fog közti pici réssel) igazi szexepil, sőt, nagyon szexi, az ne nézze meg a Szívrablókat. Ha valaki mégis így tesz, azt sem a főszereplő kissé vézna teste fogja transzba ejteni, annak ellenére, hogy ezt a karaktert a Lakótársat keresünk Romain Duris-je játssza. A Szívrablókban valami így is nagyon üt, úgyhogy ezt a filmet egyenesen tilos kihagyni – számomra az elmúlt napok egyik legnagyobb élménye volt.

A legtöbb és a legjobb, amit tehetünk Mathieu Amalric Turné című az idén Cannes-ban díjazott alkotását nézve, hogy belefeledkezünk a voyeur szerepébe, és élvezzük az élet egyszerű illetve annak tűnő pillanatait, legyen az két gyermek kíváncsi tekintete, vagy egy kacagás dallama, amely olyan mélyről jön, hogy beleszédülnénk mélysége láttán, vagy egy beragasztózott női mellbimbó, mely flitterére vár.

A ragadozás 1987-ben kezdődött, amikor Arnold Schwarzenegger főszereplésével bemutatták John McTiernan rendező Ragadozó (Predator) című moziját. Három évvel később, a második rész (Predator 2) Stephen Hopkins direktorral és Danny Glover nem kevésbé maradandó munkájával készült el. Most azonban Antal Nimród frissíti fel a történetet, újjászületik tehát a félelem: itt a Ragadozók.

Veronique és Jean szerelmesek. A baj „csak” az, hogy a férfi nős, és van egy fia! Vajon mit választ Jean? A szerelmet vagy a családját?

2010. szeptember 2-án mutatják be a Mese a szerelemről című francia filmdrámát. Az eredeti címe mindössze annyi, hogy Mademoiselle Chambon. Így nem igazán értem, honnan jön a Mese a szerelemről cím. Mert az igaz, hogy a szerelemről szól a film, de semmi meseszerű nincs benne. Sőt!