A film eredeti címe magyarul “Megállíthatatlan”, de a fordítók inkább a filmcímgenerátorhoz nyúltak, így lett belőle Száguldó Bomba. Tony Scott előző filmje a város alatt, a New York-i metróhálózatban játszódott. Lehet valami vonzalma a kötöttpálya felé, most felhozta a vonatokat a föld színe fölé, és itt zajlanak velük különböző izgalmak.

Vadul fújt a szél, és mindenki azt hitte, zuhogni fog, mégis dugig telt rajongókkal a London legelegánsabb mozijainak otthont adó Leicester Square, ahol november 11-én este megtartották a Harry Potter és a Halál ereklyéi I. részének világpremierjét.

Buster Keaton faarca a mai napig jótékonyan kísért néhány filmkészítőt. Ellenállhatatlan kontrasztot alkot mozdulatlan tekintete, rezzenéstelen arca az adott jelenet dinamikus cselekményével, a többi szereplő érzelmeket látványosan megsokszorozó arcjátékával, némafilmről lévén szó. Utánozhatatlan, de a nevettetésnek egy olyan különleges formáját találta fel, amelytől, érzésem szerint, nem szabadulhatott sem az európai, sem az amerikai filmművészet. Ide sorolható talán a finn mester, Akis Kaurismaki iróniától, szatírától sem mentes filmes drámái, vagy a chilei rendező, Cristián Jiménez legújabb munkája, az Érzéki csalódás.

Csalódtam ebben a filmben! De pozitívan! Egy átlagos amerikai tinimozit vártam, ehelyett egy jó vígjátékot kaptam és megszerettem egy fiatal színésznőt! Egy szexmentes film a szexről! Garantált másfél óra nevetés a zimankós hidegben. Megéri!

A külföldi mozik magyar címei ritkán jók; a Sejtcserés támadásé például pont nem az. (Még akkor sem, ha egy csöppet a 2001-es Fejcserés támadásra hajaz.)
Keveset mutat mindabból, ami a cukorba mártott, felszínesnek ható tartalom mögött van. Pedig ez most tényleg több egy szingli-sztoris vígjátéknál.