24 film, 2 Oscar-jelölés, 32 César-jelölés, 17 város, számos kiegészítő program.

Lassan lazulni látszanak a járványügyi korlátozások, azonban a mozizásra még minden valószínűség szerint jó pár hetet kell várnunk.

Két 45 körüli családapa Laurent (Vincent Cassel) és Antoine (François Cluzet) nyaralni mennek lányaikkal a gyönyörű Korzikára. Antoine Korzikán nőtt fel és családja régi elhagyatott házában látja vendégül lányával barátját, Laurent-t és lányát, Marie-t. A lányok jó barátnők az apák pedig a legjobb barátok ám minden a feje tetejére áll, amikor Antoine 17 éves lánya kikezd Laurent-nel, aki előszőr visszautasítja a csábítást, majd a lány unszolására mégis beadja a derekát. Csak később jön rá mekkora hibát követett el.

Mindenkiben van egy kis pszichiáter. Ahogy például akadhat egy csöpp szerelő, zenész, informatikus, vagy akár kritikus. Kérdés, milyen fokon van jelen ez az illetőben, és mennyire van reálisan tisztában saját szintjével és képességeivel, hozzáállásával, nézeteivel, egyszóval önmagával.

Pusztán azért, mert kamaszként nem értenek meg. Nem tetszik a hajad színe, vagy ahogy a szemed csillog. Szűk az élettered, nem volt gyerekszobád és csak egy barátod van, hát elég ennyi? Elég indok arra, hogy borotvát és puskát ragadj? Véget vess mindennek, ami más? A huszonnyolc éves rendező szerint elég. Romain Gavras fiatal és francia. Más mentsége nincs.

Hátborzongató, torokszorító, elgondolkodtató, lélegzetelállító, zseniális de legfőképpen tökéletes. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a filmet. Nem sokszor van olyan, hogy egy filmnek annyira a hatása alá kerülök, hogy órákkal (sőt napokkal) utána is elgondolkodjak a filmben látott dolgokon, Most ez történt.