A Tartozás című film Jelinkó Márton első nagy játékfilmje, de remélhetőleg nem az utolsó, mert nagyon jól sikerült alkotásról beszélünk. a film premierjére a 19. Titanic Filmfesztiválon került sor, ahol jelen volt maga a rendező, és az egyik főszereplő, az Ellit alakító Heidi Linden.

Nemcsak felújították a sztorit, de mostmár 3D-ben követhetjük nyomon a két szerelmes (?) tini történetét, akik apáik vitái miatt nem lehetnek együtt. Miközben képet kapunk arról milyen is az élet a Nyóckerben. Akinek tetszett az első rész, annak szinte biztos, hogy ez is fog. Mondjuk a 3D hatás nem túl sok helyen "jött át", de ettől függetlenül egy élvezhető alkotás lett.

Az alkonyi fényektől elkomorult erdőben egy fiatal lány határozott léptekkel szeli az utat. Néha megáll, a térképén pirossal bejelölt rubrikák közül egyet besatíroz, majd megy tovább. Érezhetően nem kirándul. Lélek sehol, a lány egyedül van nagyon.

Szeretnek félni az emberek! Hiába tagadjuk, az élet monotóniájának egyik legjobb ellenszere az, ha fel-lejár bennünk a rettegés, és zöldülünk az adrenalin túltengéstől.

Maiwenn Le Besco, a fiatal francia színésznő-filmrendező Színésznők bálja című munkájában a felvevőgéppel képeket, történeteket író rendezőként mutatta be annak idején a színésznők lelkében, életében dúló hol csendes, hol nagyon is hangos ütközeteket. Nagyszerű zenés betétekkel szakította meg a remek dialógusokat. Többször is újra néztem a filmet, és megunhatatlan. Legújabb opusza, a Polisse egészen más húrokat penget, és bőven elég egyszer látni, és nem azért, mert rossz munkát végzett volna a rendező.

Kilenc évvel a kissé furcsán alakuló, de aztán jól elsülő esküvő után, és tizenhárom évvel az érettségi után, a régi jó barátok most osztálytalálkozóra készülnek. Ha lehet hinni a Facebook kiírásoknak, Twitter bejegyzéseknek (mert 2012-ben már ilyenek is vannak), akkor mindenki eljön az akkori végzős osztályból. És tényleg! A rendezők csokorba fogták az azóta kissé eltűnt színészeket és közel két óra erejéig visszaadták őket Nekünk. Én mindig félek az ilyen nagy visszatérésektől, vagy sokadik folytatásoktól, de végül egész jó élménnyel jöttem ki a moziból.

©Most gyorsan le kell írni „Asperger-szindróma” és autizmus – hogy tudjuk, miről is van szó. De inkább csak ennek ürügyén – mármint Asperger-ürügyén pár mondat:

Kinek mikor, nekem a Száll a kakukk fészkével kezdődött, aztán az Esőemberrel folytatódott, közben kis intermezzó volt a Virágot Algernonnak. S utána meg a többi, mint például ez: ”nézz a szemembe” című könyv, írója az amerikai John Elder Robison.