Azt hiszem A tetovált lány előtt láttam anno ennek a filmnek az előzetesét, és akkor még bizakodtam abban, hogy ez egy jó mozi lesz. Az alaptörténet végülis izgalmas, a kivitelezés sem rossz. bár már nem újdonság, a szereplők közül ezelőtt senkit sem ismertem, és remélem, hogy ezután sem sűrűn találkozok velük... Ajánlani csak annak merném, akinek nincs jobb dolga annál, hogy közel másfél órát eltöltsön (megjegyzem sokkal többnek tűnt) egy vontatott és eléggé értelmetlen film megnézésével.

Nagy élménybe lehetett részünk A Kisvakond nadrágja kiállításon, ugyanis maga a vakond is ellátogatott az eseményre. Fényképes beszámolónk következik.

Eleinte a dózisra gyanakodtam. Nézem a Csempészek című akciófilmet, és érzem, már nem elég az X mennyiségű hulla, sem a golyó ütötte sebből kifröccsenő vér, sem a tisztes mennyiségű „fakkingolás”, ülök a moziban, és figyelem az adrenalin szintemet, de az valahogy egyáltalán nem akar emelkedni.

Dramaturgia és melodráma: általában ezek vonják el a figyelmet a lényegről. A lényeg pedig a halál. Nem mindig, de most nagyon. Rengetegen és gyorsan halnak meg a filmekben; anélkül, hogy a mozi megmutatná, hogy mit is jelent azoknak, akiket érint. Íme egy ritka kivétel. Járhatatlan út.

„Mégis van olyan, hogy egy nő meglát egy férfit és…és otthon a falat kaparja kínjában, ha rágondol. Ha a férfi tutyimutyi, az baj. Ha rámenős, az is baj. Ha rendmániás, szólni fog minden pókhálóért. Ha túl jó illatú, már eleve gyanús…, ha meg nem elég jó szagú, csinálhat bármit, mindegy.” Szilvás csirke.

Szerintem az állatos filmekkel nem igazán lehet bakot lőni, mert mindig sikeresek lesznek. Főleg, ha a rendezőt úgy hívják, hogy Steven Spielberg. Mostanra már tudjuk, hogy a Hadak útján nem tudott egyetlen Oscar jelölést sem díjra váltani, de én azt gondolom, hogy így is megéri megnézni. Ám a lovak kedvelőinek, csak félve merem ajánlani, mert vannak benne elég megrázó jelentek!

A rendező, Martin Scorsese neve már igazából biztos sikert garantál, még akkor is, ha korábban nem igazán készített családi filmeket. Scorsese megint jött, látott és győzött, hogy egy ilyen közhellyel éljek. Ha nem is sikerült az Oscart elvinni, mint a legjobb rendező, vagy legjobb film, azért A lelményes Hugo így is sok díjat bezsebelt, és méltó ellenfele volt A némafilmesnek. Nem mellesleg pedig emléket állít egy igazi zseni előtt, aki nélkül talán ez a film sem készült volna el. Ő nem más, mint Georges Méliès.