A filmforgalmazók talán úgy kalkuláltak, amikor a Step Up 3D nyár végi vetítéséről döntöttek, hogy majd valamelyik hazai fesztiválról hazavetődő diák talán nem bán egy utolsó felpörgést még a suli előtt. Merthogy pörgés a javából az alapvetően break táncon alapuló legújabb amerikai mozi.

Egy kérdésre biztosan nem tudok egyértelmű választ adni: ezt a romantikus drámát vajon ezúttal tényleg nem a kemény magot alkotó Zac Efron rajongóknak szánták vagy elsősorban mégis csak nekik?

Művészfilm. Szoktuk mondani, amikor egy film nem hétköznapi, nem egy Hollywoodi szuperprodukció. A Semmit magamról című film abszolút ebbe a kategóriába tartozik.

Aki nem fogadja el a tényt, hogy a Madonna-féle fogsor (az első két fog közti pici réssel) igazi szexepil, sőt, nagyon szexi, az ne nézze meg a Szívrablókat. Ha valaki mégis így tesz, azt sem a főszereplő kissé vézna teste fogja transzba ejteni, annak ellenére, hogy ezt a karaktert a Lakótársat keresünk Romain Duris-je játssza. A Szívrablókban valami így is nagyon üt, úgyhogy ezt a filmet egyenesen tilos kihagyni – számomra az elmúlt napok egyik legnagyobb élménye volt.

A legtöbb és a legjobb, amit tehetünk Mathieu Amalric Turné című az idén Cannes-ban díjazott alkotását nézve, hogy belefeledkezünk a voyeur szerepébe, és élvezzük az élet egyszerű illetve annak tűnő pillanatait, legyen az két gyermek kíváncsi tekintete, vagy egy kacagás dallama, amely olyan mélyről jön, hogy beleszédülnénk mélysége láttán, vagy egy beragasztózott női mellbimbó, mely flitterére vár.

Szárazon, röviden megfogalmazva: ez egy tankönyv és gyakorlókönyv a legáltalánosabb brit társalgási normák szerint CD melléklettel.

A ragadozás 1987-ben kezdődött, amikor Arnold Schwarzenegger főszereplésével bemutatták John McTiernan rendező Ragadozó (Predator) című moziját. Három évvel később, a második rész (Predator 2) Stephen Hopkins direktorral és Danny Glover nem kevésbé maradandó munkájával készült el. Most azonban Antal Nimród frissíti fel a történetet, újjászületik tehát a félelem: itt a Ragadozók.