Maiwenn Le Besco, a fiatal francia színésznő-filmrendező Színésznők bálja című munkájában a felvevőgéppel képeket, történeteket író rendezőként mutatta be annak idején a színésznők lelkében, életében dúló hol csendes, hol nagyon is hangos ütközeteket. Nagyszerű zenés betétekkel szakította meg a remek dialógusokat. Többször is újra néztem a filmet, és megunhatatlan. Legújabb opusza, a Polisse egészen más húrokat penget, és bőven elég egyszer látni, és nem azért, mert rossz munkát végzett volna a rendező.

Azt hiszem A tetovált lány előtt láttam anno ennek a filmnek az előzetesét, és akkor még bizakodtam abban, hogy ez egy jó mozi lesz. Az alaptörténet végülis izgalmas, a kivitelezés sem rossz. bár már nem újdonság, a szereplők közül ezelőtt senkit sem ismertem, és remélem, hogy ezután sem sűrűn találkozok velük... Ajánlani csak annak merném, akinek nincs jobb dolga annál, hogy közel másfél órát eltöltsön (megjegyzem sokkal többnek tűnt) egy vontatott és eléggé értelmetlen film megnézésével.