„Mégis van olyan, hogy egy nő meglát egy férfit és…és otthon a falat kaparja kínjában, ha rágondol. Ha a férfi tutyimutyi, az baj. Ha rámenős, az is baj. Ha rendmániás, szólni fog minden pókhálóért. Ha túl jó illatú, már eleve gyanús…, ha meg nem elég jó szagú, csinálhat bármit, mindegy.” Szilvás csirke.

A rendező, Martin Scorsese neve már igazából biztos sikert garantál, még akkor is, ha korábban nem igazán készített családi filmeket. Scorsese megint jött, látott és győzött, hogy egy ilyen közhellyel éljek. Ha nem is sikerült az Oscart elvinni, mint a legjobb rendező, vagy legjobb film, azért A lelményes Hugo így is sok díjat bezsebelt, és méltó ellenfele volt A némafilmesnek. Nem mellesleg pedig emléket állít egy igazi zseni előtt, aki nélkül talán ez a film sem készült volna el. Ő nem más, mint Georges Méliès.

Szüntelenül azt érezte, hogy senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc; - ezt írja Szabó Magda annak a művének egy lapján, ami ma már harmincnégy nációt ríkat-mosolyogtat a saját nyelvén. A regényből készült Szabó István-film hasonlóképpen üt: szívet és hasizmot ér. És biztosan majdnem mindenkit érdekel.