Nem hittem el, hogy tényleg csak annyi a sztori, hogy valaki kimászik egy szálloda ablakának peronjára és le akar ugrani, míg egy nyomozó megpróbálja erről lebeszélni. Jól tettem, mert ennél többről van szó, viszont ahhoz képest, hogy thriller elég kevés az izgalom, de annál több a kiszámítható dolog.... Ez nem feltétlenül jó kombináció.

Ha egy újabb könyvadaptáció megjelenése a vásznon efféle eredményhez vezet, akkor az olvasó képzeletében élő ideált kár volna dolby surroundban fölülmúlni. A szingli fejvadász minden alkotója szerint éppen olyan, mint a regényhős Stephanie Plum, azaz sziporkázó, vicces és emberi. De ezek az alkotók nem találkozhattak azzal a magyar szinkronnal, ami az egész Stephanie Plum-jelenséget, és így a filmet is - nem direkt - egészen élvezhetetlen mélységbe taszítja.

Mint a fekete szemeteszsákok zörgése,amikbe elpakolják az életeket: onnan kezdődnek az emlékek. A memória csodálatos hatalma fog kézen, és visz magával: szigorúan a thatcher-i szemszögből. Nincs is más nő az egész Alsóházban, csak ő. Ilyen a megbocsátható emlékezet, és ilyen film A Vaslady.

Múlt héten nálunk is estartolt a legújabb kémfilm, amelyben a főszereplő nagyon nem hasonílt James Bond-hoz, Jason Bourne-hoz, vagy Ethan Hunt-hoz, de ezzel nincs is semm baj. Gary Oldman vastag keretes szemüvegében, ballonkabátjában remekül alakítja a fondorlatos, átverhetetlen nyugdíjas(?) ügynököt.

Oldalak