A film témája egy olyan dolog, amit igazából a filmkészítők nem szívesen vesznek elő, főleg nem akkor, ha vígjátékot akarnak készíteni. (Bár hozzá kell tenni, hogy a Fifti-fifti ún. dramedy, azaz a dráma és a vígjátéka egyfajta elegye). A film egy betegség körül forog, méghozzá a rákról. Senki ne ijedjen meg ettől, mert én magam sem szeretek súlyos betegekről filmet nézni, de a Fifti-fiftit imádtam.

Az ünnepi láz miatt eddig nem volt rá időm, hogy írjak Sas Tamás legújabb rendezéséről, ami a 2007-es S.O.S. Szerelem folytatása. Bár nem mondhatnám, hogy túl sok köze van hozzá. Talán az alaptörténet valamelyest hasonlít, hiszen itt is ugyanaz a társkereső cég mozgatja a szálakat. Az akkori Csányi-Fenyő-Ulmann triót most Hujber-Árpa-Hevér hármasa váltotta fel.

Az van a Mission Impossible filmekkel, hogy szerintem a végtelenségig lehet készíteni őket, a történet mindig annyira önálló, hogy a folytatást szinte nem is hasonlítjuk egy előző részhez. Mondjuk én még mindig nem emésztettem meg, hogy hova tűnt a második részben feltűnt barátnője, de mindegy... Elöljáróban annyit, hogy nekem az első rész óta ez tetszett a legjobban.

Nagyon vártam már ennek a filmnek a premierjét, mert mindkét főszereplőt azaz Robert De Niro-t és Jason Statham-et is imádom. Viszont kíváncsi voltam, hogy férnek meg majd egymás mellett. Hiszen egyikőjük egy színész legenda, a másik pedig kb. 10 éve szerepel filmekben. De nagyon jól kiegészítették egymást, mintha mestert és tanítványát láthattuk volna. Kicsit olyan érzésem volt, mintha de Niro valamelyest át is adná a stafétát fiatalabb kollégájának.

Sokféle karakter bőrébe belebújt már Gerard Butler az elmúlt években, pl. láttuk Drakulaként, vagy egy számítógépes játék részeként, fejvadász exférjként, vicces TV-s szereplőként, vagy akár romantikus filmben. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy mindegyik szerepben megállta a helyét és ami még ennél is furcsább, hiteles maradt. Most egy merőben új szerepkörben látjuk és ez is nagyon jól áll neki.

Oldalak