Azt hiszem, az ilyen esetekre szokták mondani, hogy nem indult tiszta lappal. Egyszerűen nem ment. Az alkotók már a kezdetektől fogva számíthattak erre, mégis belevágtak.

A film témája egy olyan dolog, amit igazából a filmkészítők nem szívesen vesznek elő, főleg nem akkor, ha vígjátékot akarnak készíteni. (Bár hozzá kell tenni, hogy a Fifti-fifti ún. dramedy, azaz a dráma és a vígjátéka egyfajta elegye). A film egy betegség körül forog, méghozzá a rákról. Senki ne ijedjen meg ettől, mert én magam sem szeretek súlyos betegekről filmet nézni, de a Fifti-fiftit imádtam.

Morettinek hívják a rendezőt, aki pszichológust játszik saját filmjében. Mint mondja,azt akarta, hogy meglepetés legyen a történet. A meglepetés - nem csak a rendhagyó szereposztás miatt - bejött. Parádés film a szabadságról. Van pápánk!