Kicsit furcsának tűnhet a cím, de ebben a filmben Mickey Rourke pontosabban az általa megjelenített Hyperion király istennek hiszi magát, és háborút indít. Az sem zavarja, ha magukkal az istenekkel kell megmérkőznie. Úgy látszik Hollywood-ban a képregényfigurák és a rajzfilmhősök mellett szerepet kapnak a mitológiai alakok is...

Maga a történet izgalmas és a két főszereplő is jól el lett találva, ezek alapján akár jó film is lehetne a Lopott idő. Az a legnagyobb baj vele, hogy túlzásba viszik az idő fogalmával való közléseket. Próbálnak a szereplők szájába adni olyan közhelyeket, amik mind az idővel és annak múlásával kapcsolatosak, de ez kb. fél óra után elég idegesítő...

Johnny Marco sikeres színész, nagy kanállal habzsolja az életet: nők, bulik, alkohol, luxus. Ám egy napon nagy feladat nehezül a vállára, gondoskodnia kell a lányáról. Sofia Coppola tőle megszokott módon mutatja be Hollywood pompája mögötti világot. Mégis nekem nagyon unalmas volt, többször kerültem alvás közeli állapotba, és többször éreztem úgy, hogy azonnal ki kell futnom a moziteremből.

Képzeljük el, hogy Japánban utazunk egy metrón, és egy 40 év körüli üzletember a több órás munkába tartó utat egy manga (japán képregény) olvasásával tölti. Nehezen tudjuk összekötni a két dolgot, és arra gondolunk, hogy ez a fickó biztos egy nagy kamasz, aki még mindig a kedvenc képregényeit bújja...

Oldalak