Én a magam nevében, nem kérek több olyan filmet, ahol a számítógéppel feltuningolt állatok beszélnek. Ami Doktor Doolitlenek még működött, az már Brendan Freasernek nem, a Drágán add a rétedetben. Most Kevin James is befürdött a beszélő állatokkal!

Be kell valljam, hogy ez volt az első film, amit Pedro Almodovartól láttam. Hiba volt, hogy eddig nem mélyültem el a munkásságában. Elképesztő! Az egész film elvarázsol, egyszerre drámai, rémisztő, elgondolkodtató, de mindenképpen maradandó élmény. Azt nem mondom, hogy havonta megnézném, mert nekem egy kicsit „durva”, de nagy valószínűséggel évekkel később is beszélni fog róla a filmes szakma. Banderas pedig kellemes meglepetés volt nekem!

A képet fentről készítették, nem éppen madártávlatból, mert elég jól láthatóan egy férfi az akkurátusan betekert és összekötözött holttestet a búzakalászok között egy piros autóhoz vonszolja. Harmonikus kompozíció, élénk, vidám színek. Csak azt a testet nem lehet feledni, akárcsak a film nyugtalanító végét.

A zenecsatornák rongyosra játszott klipjét juttatja eszembe, csak ez nem vicces. Arról a klipről van szó, amelyikben a szereplők egymást megfertőzve speciálisan ugrálnak, figuráznak a lábukkal, továbbadják a kórt, és ettől mindjárt világvége hangulat terem. David Mackenzie mozijában is adott a fertőzés, adott a világvége is,csak a túlélési stratégia más. Hétköznapi pár. Dejavu nagyon.

Tiszta, erős film az Ismeretlen föld című legújabb spanyol-francia-mexikói alkotás. Példát mutathatna a magyar filmkészítőknek is, hogyan idézzenek meg történelmi korokat úgy, hogy ne essenek bele a téma kínálta csapdákba, és a mű még a jelennek is tükröt tartson. Icíar Bollaín rendezőnő komoly vállalkozásában sikeresen kerülte el a hamis eszményítés örvényét és az érzelgős historizálás zátonyait a történelem és az emberi érzelmek mindig viharos vizein.

Oldalak