Az alapötlet jó. Az eszközök is, mert írni kell,ami képlékeny dolog, de a cél érdekében úgy tűnik, bárki képes rá. A cél pedig? Most egy nő kegyei. Mindig más nőé, más aspektusból. Igazi félreértéses vígjáték ez, ráadásul a javából, de nem győzött meg a színészi játék. Akkor sem, ha ezt a színészt Audrey Tatou-nak hívják.

2 férj plusz 2 feleség egyenlő 2 félresikló házasság plusz néhány rosszul elsülő szerelmi kaland. Ez nem egy matematikai egyenlet sokkal inkább Woody Allen új filmje címszavakban összefoglalva. Olyan sztárokkal a főbb szerepekben, mint Sir Anthony Hopkins vagy Antonio Banderas.

A panda a legirigyeltebb medvefajta. Ha megéhezik, nem kell a grizzly medvéhez hasonlóan bolond módra a menetiránnyal szemben úszó pisztrángokkal bajmolódnia, vagy mint a jegesmedvének órákig fixálnia egy jégtábla repedését, hátha arra téved egy elbambult fóka.

Kiszámíthatatlan vándor a magány. Érkezését nem jelenti be, nem lehet tudni, mikor bukkan fel, és ha már befészkelte magát az életünkbe, nem sejtjük, meddig nézünk vele farkasszemet a nappali átható csendjében.

A farkasok visszatérnek, csak ezúttal nem Vegasba, hanem Thaiföldre mennek. A három jó bari (hogy Allen régi dalára utaljak) ismét összetart, hogy rájöjjenek mi is történt az éjszaka!? Mióta Doug (Justin Bartha) megnősült két év telt el. Most Stu készül feleségül venni egy gyönyörű lányt, akinek szülei Thaiföldön élnek, így az egész csapat nekivág a 16 órás útnak.

Hol volt, hol nem volt… de érdekes még egyáltalán a történet?

A táj lenyűgöző, a sztori mégis elég kopár, olyan, mint a sivatag, ahol játszódik a történet. Nem az a film, amit újra és újra szívesen leülnék megnézni. Nekem elég unalmas volt és túl nyomasztó ahhoz, hogy megkedveljem.