Daniel Barber bemutatkozó filmje szerencsére jóval több egy szokványos bosszúfilmnél: egy valós, összetett probléma asztalra terítése valódi karakterrel a középpontban.

Lars von Trier depressziót boncolgató 2 részes drámája, amely egy aranypálmát hozott Kirsten Dunstnak mint legjobb női főszereplőnek Cannes-ban.

Aki először arra gondolna, hogy a Magyar Gárda tagjairól fog valami dokumentumfilmet látni, azt ki kell ábrándítanom. A guardista egy Ír vígjáték fanyar humorral és természetesen egy kis krimivel a vidéki rendőrök életéről. Az írek válasza a svéd Zsernyákokra és az angol Vaskabátokra.

A címet azért választottam, mert erre a filmre szó szerint igaz. A három főszereplőnek ugyanis annyira rosszak a munkakörülményeik (őrült fönökeik miatt), hogy az egyetlen megoldásnak a halált látják. Nem a sajátjukat, hanem feletteseikét. Ám tévedés ne essék ez nem egy krimi, hanem vígjáték, így nyilván arról szól, hogyan ügyetlenkedik végig a "kivégzéseket". Egyszer érdemes megnézni ezt az amerikai vígjátékot.

Én a magam nevében, nem kérek több olyan filmet, ahol a számítógéppel feltuningolt állatok beszélnek. Ami Doktor Doolitlenek még működött, az már Brendan Freasernek nem, a Drágán add a rétedetben. Most Kevin James is befürdött a beszélő állatokkal!

Be kell valljam, hogy ez volt az első film, amit Pedro Almodovartól láttam. Hiba volt, hogy eddig nem mélyültem el a munkásságában. Elképesztő! Az egész film elvarázsol, egyszerre drámai, rémisztő, elgondolkodtató, de mindenképpen maradandó élmény. Azt nem mondom, hogy havonta megnézném, mert nekem egy kicsit „durva”, de nagy valószínűséggel évekkel később is beszélni fog róla a filmes szakma. Banderas pedig kellemes meglepetés volt nekem!

Hova tud vezetni egy nap? Akár húsz másikhoz, egy felszín alatt lapuló l’amour-hoz, néhány emlékezetes mosolyteli pillanathoz és sok-sok könnyhöz, vagy egy elnyújtott szerelmi ciklushoz.