A második részek és könyv-adaptációk kegyetlen tanulságai - miszerint mindig az első a legjobb, és a vásznon lehetetlen több száz oldalnyi akciót hozni - a Stieg Larsson-trilógia várva várt utolsó részében is igazolódni látszanak. Már az első kettőben is nehéz volt elfogadni, hogy a skandináv paradicsomok egyikében történik mindaz, ami. Ez csak hozzáad az élvezeti értékhez, sőt, a megoldáshoz is: mert emberi és szervezeti szinten is megmutatkozik, hogy olykor sem igazság, sem irgalom nem létezik; semmi sincs, csak a reváns.

Kicsit mindig félek, ha egy általam kedvelt filmnek elkészítik a folytatását. Ilyenkor mindig benne van a pakliban, hogy nem sikerül olyan jól. Szerencsére ez jól sült el!

©Jön, jön a könyv legújabb filmváltozata! A rákospalotai Raleigh Stúdióban forgatják Keanu Reeves főszereplésével.
A szamuráj történetek kedvelői nagyon várják a filmet, s a bemutatóig még bőven van idő, hogy a könyvet is elolvassák, ha eddig kimaradt az életükből.

©Krimi és Asperger-szindróma. Így együtt és keverve. Hogy mi a krimi, azt nem kell senkinek se magyarázni. Az Asperger-szindróma már nem ilyen egyértelmű, bár

© Erdély. A legtöbb magyarnak valamit jelent. Legfőképpen kérdéseket. Wass Albertről sok hír jelent meg a halála után, miközben a hivatalos irodalom bizonyos távolságtartással kezeli.

Gyakran úgy érezzük, hogy sorsunk igazságtalanul formálja életünket, elveszítjük az idő feletti irányítást és terveink sem szabad akaratunkhoz hűen alakulnak. Sokszor választási kényszerhelyzetbe kerülünk személyes ambíciónk, karrierünk és szeretteink, családunk között. Úgy véljük, hogy láthatatlan erők döntenek felettünk, nevezzük azt sorsnak, vagy véletlennek. Nos, a Sorsügynökség (The Adjustment Bureau) című filmben új távlatokból közelíthetjük meg ezt a kérdéskört.

Mielőtt beültem volna a filmre, pont azon gondolkodtam, régóta vágyom egy olyan misztikus thrillerre, amiről aztán napokig lehet beszélni.
Hát, erre még mindig várnom kell…