Richard Raaphorst rendező két évtizednyi rövidfilm és reklám után végre el tudta készíteni első egész estés moziját, melyben minden műfaj találkozik, ami egy tizenéves (általában) fiú szemének-szájának ingere. Nácik, ruszkik, katonák, zombik, steampunk kiborgok, rengeteg robbanás és egy őrült tudós. Az egész megfejelve egy újraértelmezett Cloverfield-féle "talált nyersanyag" stílussal. Nem filmművészeti sarokkő, viszont szórakozásnak tökéletesen megfelel.

A Jégkorszak és a Rio alkotói jegyzik a filmet, talán ezért is egy mókás, felnőtteknek szóló poénokkal teli laza kis animációra számítottam. De ebben a Zöld urai nem illeszkedik a BlueSky produkciók sorába. Egyébként abban sem, hogy nem állatok a főszereplők, habár két csiga (akik egyébként szerintem a legjobb karakterek) főbb szerepet kapott, de lényegében mégis a tündérek dominálnak. Őszintén szólva nagyon jó kis film ez, én egyébként moziban ajánlanám megnézésre, mert elképesztő látványvilágban lesz részetek, ezt garantálom. Kisebb gyerkőcöknek azonban meggondolnám, hogy megmutassam e, mert a gonoszak tényleg eléggé gonoszak, és vannak azért félelmetesnek mondható csatajelenetek is. A sztori elgondolkodtató, érdekes, de mégis szórakoztató és van mondanivalója is. Garantálom, hogy lélegzetelállító képsoroknak lehettek élvezői, ha a moziban A zöld urai-ra esik a választásotok.

Mit jelent nekem a viasz-mosolyú Paris Hilton vagy az édes élettől kissé pisla tekintetű Lindsay Lohan, netán a kifogástalan megjelenésű Orlando Bloom? Semmit. És ha nyeretlen kamasz lennék? Nem tudom, csak Alain Delon képére emlékszem a falamon, amire egy elborult pillanatomban csókot nyomtam. Tehát arra igenis jól emlékszem, hogy lehet rajongani valakiért. A filmjeiért is, A párducért, a Rocco és fivéreiért, és a Zorroért is totál odavoltam. Egy serdülő lélek megszállottan keresi példaképeit. 

Oldalak