2013-ban a Dreamworksnél úgy döntöttek ők is kreálnak egy "hercegnőt" maguknak, Eep-nek hívják és bár jellemében mutat némi hasonlóságot néhány Disney hercegnővel, mint Merida vagy Aranyhaj, de külsejében abszolút nem hasonlít egyikőjükre sem. Ami egyébként inkább a film előnyére, mint hátrányára válik. Rendkívül látványos, izgalmas, persze poénokban is gazdag, no meg tanulságos kis történet ez, így az animációs filmek kedvelőinek csak ajánlani merem!

A svéd thriller és az ír dráma egyaránt kiábrándító képet fest az idősek és a fiatalok nemzedékéről. A fesztivál tematikáért felelősei nem véletlenül sorolták egymás mellé a két alkotást. Mindkettő a bűn és a bűnhődésre való képességet illetve képtelenséget veszi górcső alá.

A játéktér egy kisváros sivár díszletei. A 70-es évek designja köszön vissza a falakról, a berendezési tárgyakról. Lakások, amelyek nem otthonok, leginkább egy elhanyagolt vasúti restire emlékeztetnek. Egy börtön, ahol a céltalanná vált életek viselői morzsolják mindennapjaikat. A lakásokban és a börtönben élők várakoznak, egyformán és ugyanazzal a sóvárgással a tekintetükben, zsigereikben, hogy történjen már valami. Azt vesszük észre, hogy a kint élők szabadsága sokszor alig különbözik a börtönben rekedt életektől. A történet hősei a várakozás rabságában a tánchoz, a tangóhoz menekülnek.